Privát sarok: Nők nélkül nem megy a kilábalás

CímPrivát sarok: Nők nélkül nem megy a kilábalás
Közlemény típusaOnline cikk / Web Article
Év / Year2012
SzerzőkSzelényi, Zsuzsanna
Sorozat cím / Series Titlehazaeshaladas.blog.hu
A sajtóorgánum típusa / Type of MediumBlog
Összefoglalás

Elkerülhetetlen, hogy a magyar politikai és társadalmi elit is újfajta beállítódással forduljon a nők felé. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják és a nemekhez demokratikusan közelednek.

 

A szegénység leküzdése jó ideje az egyik legjelentősebb globális társadalompolitikai kérdés. Ez a feladat az elmúlt években még fontosabbá vált a politika napirendjén, hiszen a gazdasági válság még több embert taszított szegénységbe. A csökkenő források arra ösztönöznek, hogy keressük a szegénység kezelésében korábban fő szerepet kapó pénzügyi segélyek és támogatások rendszerének alternatíváit, új eszközeit. Ezt a társadalompolitikai szemléletváltást erősíti az a fejlesztéspolitikai tapasztalat, hogy csupán pénzügyi segélyek nem teszik lehetővé a szegénység állapotából való kiemelkedést.

Webcímhttp://hazaeshaladas.blog.hu/2012/04/19/privat_sarok_nok_nelkul_nem_megy_a_kilabalas
Teljes szöveg

 

 

Elkerülhetetlen, hogy a magyar politikai és társadalmi elit is újfajta beállítódással forduljon a nők felé. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják és a nemekhez demokratikusan közelednek.

 

 

A szegénység leküzdése jó ideje az egyik legjelentősebb globális társadalompolitikai kérdés. Ez a feladat az elmúlt években még fontosabbá vált a politika napirendjén, hiszen a gazdasági válság még több embert taszított szegénységbe. A csökkenő források arra ösztönöznek, hogy keressük a szegénység kezelésében korábban fő szerepet kapó pénzügyi segélyek és támogatások rendszerének alternatíváit, új eszközeit. Ezt a társadalompolitikai szemléletváltást erősíti az a fejlesztéspolitikai tapasztalat, hogy csupán pénzügyi segélyek nem teszik lehetővé a szegénység állapotából való kiemelkedést.

           

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány kutatása olyan komplex javaslatokat fogalmazott meg, amelyek a mélyszegénységből való kitörés érdekében feltételekhez kötött támogatásokat vezetnének be. A javaslatok a szegénység átörökítésének megszakítását, a mélyszegénység csökkentését és az alacsony iskolázottságúak foglalkoztatásának bővítését célozzák. A kutatás szerzői a koragyerekkori nevelés fejlesztésében, a gyermekek oktatásának elősegítésében és a szegénységben élők munkaerőpiacra való visszatérésben látják a legfontosabb kiugrási pontokat.

 

Mind a három javaslat esetében szembeötlő, hogy azok szorosan kapcsolódnak a nők, különösen a kisgyermekes anyák társadalmi és munkaerőpiaci helyzetéhez. Ésszerű megközelítés, hogy a társadalomfejlesztő programokban azokat a társadalmi csoportokat érdemes megcélozni, ahol kiaknázatlan kapacitások jól mobilizálhatók, ezért a szegénység elleni küzdelem és a gazdasági fejlődés szempontjából a legígéretesebb a nők népes csoportja. Az alacsonyabban képzett nők közül nagyon sokan nem dolgoznak, így kevéssé tudnak hozzájárulni családjuk ellátásához. A magasabban képzett nők pedig gyakran képességeik alatt vannak foglalkoztatva. Az Európai Unióban az elmúlt évtizedben a nők munkaerő-piaci integrációja nagyobb gazdasági növekedést generált, mint az összes többi foglalkoztatáspolitikai beavatkozás együttesen. Azokban az európai országokban, ahol kevés nő dolgozik, és Magyarország ezek közé tartozik, a nők jobb foglalkoztatása akár 5-15 %-kal is növelhetné a GDP-t. Hazánkban 1990 óta 77%-ról 52%-ra esett vissza a munkaképes nők foglalkoztatása. Ez csaknem 10%-al alacsonyabb, mint a nők átlagos foglalkoztatottsága Európában és több mint 10 %-kal alacsonyabb, mint a magyar férfiak foglalkoztatottsága - amely szintén nagyon alacsony.

 

 

A nők foglalkoztatásának bővítése a szegénység leküzdésében is stratégiai cél, ám sajnálatos módon Magyarországon az elmúlt évtizedekben mintha minden ez ellen hatott volna. A nők természetes szerepei nem a nők egyre magasabb képzettségéből és emancipációjából fakadó igények mentén fejlődtek, hanem ideologikus programok alapján: a teljes körű munkába állás a 40-es években csakúgy, mint a három éves GYES bevezetése 1967-től. Az összetett és nem letisztult szerepek miatt a rendszerváltás után sok nő hagyományosabb családi szerepet vállalt, illetve az átmenet gazdasági visszaeséséből kifolyólag erre kényszerült. A konzervatív magyar kormányok törekvései is elősegítették, hogy a nők társadalmi pozíciójának alakulása az elmúlt 20 évben a globális fejlődési trendekkel ellentétes irányba mozdult. A rendszerváltás nagy munkanélküliségi sokkja után a nők tudtak nehezebben visszatérni a munkerőpiacra. A hagyományosabb női szerepek megerősödése, az ezeket konzerváló kormányzati politikák is hozzájárultak a családok elszegényedéséhez, a nők esélyegyenlőségének csökkenéséhez. Mára nyilvánvaló, hogy a hagyományos női szerepek elterjedését támogató kormánypolitikák kudarcot vallottak. Leglátványosabban talán a népesedéspolitikában: Magyarországon 1990 óta a születések száma rendületlenül csökken.

 

A kulturális közeg meghatározó

 

Bármennyire is jelentősek lehetnének egy kormányzat lehetőségei arra, hogy a nők családi és munkaerőpiaci helyzetét pozitívan befolyásolják, mind a kutatók mind a döntéshozók alulértékelik a nők esélyegyenlőtlenségéért felelős kulturális tényezőket – mondja Kevin Daly, a Goldman Sachs kutatója. Arra a Világbank és az OECD gazdasági növekedésről szóló tanulmányai is rámutatnak, hogy a fejlett társadalmakban a nők esélyegyenlőségének növelését szolgáló lépések (pl. az önrendelkezéshez való jog; nők számának növelése a döntéshozatalban, a tudományban és a médiában; a kiegyensúlyozottabb családi részvétel ösztönzése; a nők elleni erőszak elleni hatékony fellépés) harmonikusabb nő és férfi szerepeket tesznek lehetővé, ezek pedig munkavállalásra és gyermekvállalásra ösztönzik a nőket. 

 

Bár Magyarországon számos a nők helyzetét javító intézkedés született az utóbbi időkben, a nők aktív társadalomépítő szerepéről egyetlen kormányzat sem gondolkodott tudatosan. A kormányok nyíltan vagy véletlenszerűen, de végső soron rontottak a nők társadalmi státuszán. A Világgazdasági Fórum által pár éve megalkotott, a nők státuszát mérő összetett mérőszám, a Global Gender Gap index alapján 2006 óta lassú, de folyamatos előrelépés mutatkozik a világban. Ezzel szemben Magyarország az amúgy sem tetszetős 2008. évi 60. helyről mára a 85. helyre esett vissza. Hazai kutatásokból kiderül, hogy míg az emberek a saját életükre vonatkozóan inkább pozitív hangsúllyal beszélnek a nők szerepéről, a közbeszédben ez nem tükröződik vissza. Magyarországon e tekintetben konzervatív értékrendszer uralkodik: a nőkhöz a család és a támogató szolgáltató szerepek kötődnek, a férfiakhoz pedig a közélet, a termelés, a pénzvilág. Az attitűd kettősségét az is mutatja, hogy míg a gyerekek a magyarok értékrendszerében mindenek felett állnak és a család is fontos, nagyon kevés gyerek születik, és a párok 45%-a elválik. Ha a politikai és társadalmi elit őszintébben beszélne a nemi szerepekről és a nők a valóságban betöltött szerepeikben, a családban és a társadalomban is elismerést kapnának, könnyebb lenne számukra a szerepazonosulás. 

 

Mindenkinek jó, ha a nők dolgozhatnak

 

Elkerülhetetlen, hogy a magyar politikai és társadalmi elit is újfajta beállítódással forduljon a nők felé. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek mindkét nem emberi tőkéjét és képességeit kihasználják, mi több, ezekben az országokban a gyermekvállalási hajlandóság is nagyobb. Közös érdekünk, hogy a társadalom női fele is teljes tehetségével részt vehessen a társadalmi haladás előmozdításában. Emberi jogi és hatékonysági megfontolások is erre kell, hogy késztessenek bennünket. Körültekintő közpolitikákkal elérhető, hogy a nők korszerű szerepmodelleket alakíthassanak ki és ne kelljen a társadalmi elvárások képtelen szorításából és a szerep harmonizáció nehézségeiből fakadó feszültségekkel együtt élniük.

 

 

Ha a társadalomfejlesztés érdekében a nők tudásának jobb kihasználását tűzzük ki célul és ehhez ösztönzőket szeretnénk adni, komplex rendszert kell megvizsgálnunk. A család-, oktatás-, foglalkoztatás- és szociálpolitikai ellátások, valamint az esélyegyenlőségi és gyermekvédelmi politikák összessége formálhat előremutató rendelkezési csomagokat. Gyarmati Andrea 2009. évi tanulmányából tudjuk, hogy a rendszerváltás óta ilyen komplex megközelítés egyetlen kormány esetében sem történt. A mindenkori kormányok alapvetően a pénzügyi ellátások rendszerében gondolkodtak, amelyek azonban a források folyamatos szűkülése miatt egyre kiszámíthatatlanabbá váltak. Bár a különböző politikai erők változó értékrendet jelenítettek meg a család- és szociálpolitika rendszerében, a pénzügyi ellátások keveset változtak, a bölcsődei és óvodai hálózat folyamatosan leépült, és az egész rendszer ma már kevéssé szolgálja a neki tulajdonított célokat. Bálint Mónika - Köllő János és Scharle Ágota tanulmányai is rámutattak, hogy a családpolitikában kulcskérdésnek tartott, az eredetileg gyermeknevelésre szánt támogatások ma már gyakran szociális segélyként működnek, és a munkavállalás ellen ösztönöznek. A rendszer feleslegesen hosszú ideig tartja távol a nőket a munkavállalástól és a munkanélkülieket sem segíti abban, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra. A rendszerváltást követő új családközpontúság hozzájárult, hogy a nők családi terhei növekedtek, a gyermekintézmények hálózata pedig összezsugorodott. Mindez jelentősen korlátozta a kisgyermekes nők munkavállalási esélyeit, elsősorban a szegényebb és kevésbé képzettek körében. Összegezve: az elmúlt évek politikái nem tudtak pozitív változásokat előidézni a nők munkavállalásának elősegítésében, a népességnövekedésben és a szegénység csökkentésében sem.

 

A nők munkavállalása és a gyermekek korai fejlesztése, mint kitörési lehetőség

 

Amikor nők munkavállalásának ösztönzését és a gyermekek formális korai fejlesztését helyezzük a politika középpontjába, tanulmányozni kell, hogy a jelenlegi család-, szociális és foglalkoztatási ellátások hogyan hatnak ezekre a folyamatokra. Ebben a tekintetben az egyik legjelentősebb magyar specialitás a gyermeknevelést célzó támogatások nagyvonalú, három évig tartó rendszere (GYES), amihez fogható csupán Szlovákiában és Csehországban és Litvániában található. Neményi Eszter tanulmánya rámutat, hogy Magyarországon az alacsony női foglalkoztatási ráta egyértelműen a kisgyerekes nők helyzetével magyarázható. Míg a gyermektelen nők az EU átlag körüli arányban dolgoznak, a kisgyermekes nők foglalkoztatottsága 35-45%-kal elmarad az EU átlagától. A nemzetközi tapasztalat az, hogy míg a gyermekgondozási szabadság egy racionális mértéke (1-1,5 év) elősegíti a munkavállalást, ennek éveken át tartó hossza alááshatja a nők munkaerőpiaci pozícióját. A nők munkában való részvétele, azaz a kétkeresős család modellje nem csupán gazdasági szempontból, hanem családpolitikai megfontolásból is előnyös. Európai kutatások egyértelműen mutatják, hogy a párok csaknem 80%-a azt tartja ideálisnak, ha a férfiak és a nők is dolgoznak, ugyanakkor a családok csupán 53%-a tudja ezt megoldani. Fodor Éva és Blaskó Zsuzsa vizsgálatai is azt mutatják, hogy egy-két év után a GYES-en lévő kismamák szeretnének dolgozni, de gyermekeiket nem tudják elhelyezni. Magyarországon a nők átlagosan 4,5 évet vannak otthon gyermekeikkel, sokan közülük 8-10 évet, mely sokszor végleg ellehetetleníti számukra a munkavállalást.

 

Fontos megemlíteni, hogy mind hazai, mind nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy az első egy-másfél év után nincs kimutatható negatív hatása annak, ha nem az anya foglalkozik állandóan a gyermekével. Sokkal fontosabb tényező, hogy az anya milyen körülmények tud visszatérni a munkába és mi ehhez a viszonya. Mi több, azt is tudjuk, hogy a képzetlenebb nők esetében a jó minőségű gyermekfelügyelet kifejezetten segíti a gyermekek kognitív fejlődését.

 

Az a politikai retorika, amely azt sugallja, hogy a nők munkába állása aláássa a hagyományos családmodellt, és hogy lehetőséget kell biztosítani a nőknek a választásra a munka és az otthoni gyermeknevelés között, nem csupán ellentétes a nők elképzeléseivel, de képmutató is. Valójában bölcsődék és óvodák híjján a nőknek nincs választási lehetőségük. A nők munkavállalása nem csupán a családok jóllétét segíti elő, de bizonyítottan kedvezően hat a gyermekvállalási hajlandóságra is. Azokban az országokban, ahol a nők nagyobb számban dolgoznak, ahol a munka- és gyermekvállalás harmóniája megteremthető, nagyobb a gyermekvállalási kedv. Azokban az európai országokban azonban, ahol arányait tekintve kevesebb nő dolgozik, a legalacsonyabb a népességnövekedés.

 

                                                           1980                                                                          2009                                                     

 

Az elmúlt húsz évben a gyermekvállalással kapcsolatos tendencia megfordult és mára a nők munkavállalásával mutat pozitív összefüggést.

 

Család és munka harmóniája, közös tehermegosztás

A női foglalkoztatás növelését célzó kormányzati szakpolitikai csomag fókuszában a munka és család összhangja kell, hogy álljon. Az elmúlt években egy sor közpolitikai javaslat született (Gábos András - Gál Róbert, Bálint Mónika-Köllő János, Budapest Intézet), melyek mind azonos irányba mutatnak. Mindenekelőtt a családtámogató és korai gyermekellátó szolgáltatások fejlesztésére kell fókuszálni, méghozzá a készpénzes támogatások (GYES) terhére. A gyermekellátó szolgáltató rendszer fejlesztése lehetővé tenné a nők számára a legnagyobb terhet jelentő családi és munkahelyi feladatok jobb összehangolását. A szülői szabadság idejének csökkentése ösztönözné a munkavállalást, a szabadság szülők közötti megosztása pedig elősegítené a férfiak elkötelezettségét a gyermeknevelésben és csökkentené a munkáltatók logisztikai terheit is. Egy ilyen csomagot azonban csak nagyon körültekintően és fokozatosan lehet bevezetni. A GYES rövidítése bölcsődék nélkül sok nőt és családot sodorna reménytelen helyzetbe. Nem is lehet egy évtizedek óta teljes mellszélességgel támogatott intézményen változtatni anélkül, hogy az érintettek nem értenék a lépés rájuk vonatkozó pozitív hatásait, illetve, hogy nem kínálunk számukra jobb alternatívákat.  

 

 

Az EU célul tűzte ki, hogy 2010-re a 3 év alatti gyermekek 33%-a járjon bölcsődébe.

 

A gyermekintézmények fejlesztése mellett fontos lépés a flexibilis munkamegoldások, főképp a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős bővítése. Ezek a lehetőségek csökkentik a gyermekek ellátásával járó feszültségeket, így a nők eredményesebben tudnak dolgozni addig is, míg kicsik a gyermekeik. A hazai felmérések is egybehangzóan állítják, hogy a flexibilis munkaformák jelentős népszerűségre tehetnének szert, ám ehhez elengedhetetlen a részmunkaidő munkáltatói terheinek érdemi csökkentése.

 

Összegzés

           

Ha a szegénységet le akarjuk küzdeni, munkába kell segíteni a nőket, különösen az alacsonyabb iskolázottságúakat, méghozzá úgy, hogy biztosítani kell számukra a biztonságos és fejlesztő gyermeknevelés formális lehetőségét, a flexibilis munkavállalás feltételeit és ösztönözni kell a családi feladatok optimálisabb megosztását. A gyermekvállalás támogatására szánt pénztámogatásokat érdemes átalakítani és további ösztönzőket beépíteni, ezáltal egy sokkal hatékonyabb rendszert lehet kialakítani. A kisgyermekes nők munkavállalása a családok jólléte mellett fokozza a gyermekvállalási hajlandóságot és segíti a nők autonómiáját.

 

Ez a megfontolás párhuzamban van a Haza és Haladás javaslatainak elveivel így összehangolható azzal. Igazán pozitív eredmények azonban akkor csak várhatók a gyermektámogatási rendszer átalakításától és a nők foglalkoztatásának növelésétől, ha az a nők társadalmi státuszának emelkedésével is együtt jár. Az esélyegyenlőség irányában elkötelezett kormányzat nagyban elősegítheti ezt a társadalmi szemléletváltozást.