A magyarok bemenetele. Tagállamként a bővülő Európai Unióban

TitleA magyarok bemenetele. Tagállamként a bővülő Európai Unióban
Publication TypeKönyv / Book
Év / Year2006
AuthorsHegedűs, István
Kiadó / PublisherDemokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány, Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézet
Város / CityBudapest, 2006
A publikáció nyelve / Publication Languageeng
Abstract

A MAGYAROK  BEMENETELE

Tagállamként a bővülő Európai Unióban

Tartalomjegyzék

Előszó

Európai értékek, identitás, társadalom, nyilvánosság

- Koller Boglárka: Nemzeti és európai identitás

- Örkény Antal - Székelyi Mária: Európai identitás az Unióban és Magyarországon

- Lengyel György - Göncz Borbála: Integráció és identitás: hogyan ítélik meg a magyar társadalmi csoportok az európai integrációt és a szupranacionális identitást?

- Vidra Zsuzsanna: Az EU reprezentációja a magyar médiában a csatlakozási folyamat alatt

Európai pártrendszer és magyar politikai törésvonalak

- Enyedi Zsolt: Az európai integráció hatása a kelet-európai és a magyar pártstratégiákra

- Bátory Ágnes - Husz Dóra: Az első magyarországi európai parlamenti választások

- Ilonszki Gabriella - Jáger Krisztina: A magyarországi delegáció az Európai Parlamentben 2004-2006: hasonlóságok és eltérések

Állam és gazdaság,  regionalizmus, Euró-zóna

- Ádám Zoltán: Kapacitás, autonómia, beágyazottság: vázlat a kelet-közép-európai posztszocialista átmenet újraértelmezéséhez

- Ágh Attila: A fejlesztő állam és az uniós felzárkózás Magyarországon

- Cséfalvay Zoltán: Nyertes vagy vesztes? Az uniós csatlakozás gazdaság- és regionális politikai kihívásai Magyarországon

- Bartha Attila: Az új EU-tagországok reálgazdasági felzárkózása, belépésük a Gazdasági és Monetáris Unióba

Többszintű kormányzás - egy új tagállam és a bővülő Európai Unió

- Bárd Petra: Európai alkotmányozás

- Mike Károly: Magyar hivatalnokok és az uniós tagság

- Dunay Pál: A külpolitika esélyei a hármas prioritás megvalósulása után

- Györkös Péter: Magyarország az uniós döntéshozatalban - nemzeti érdekvédelem és koalíció-alkotás a huszonötök közösségében

- Balázs Péter: Magyarország beilleszkedése az Európai Unióba

 

Kettõs folyamat figyelhetõ meg Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtized alatt az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek terjedését illetõen. Egyrészt a közéleti vitákban az „európaiság”, az „európai értékek” egyértelmûen pozitív fogalomként – gyakran az ellentétes állásponton lévõvel szembeni döntõ érvként – hangoztak el, miközben az átfogó európai témákról, az unión belüli életet keretbe foglaló alapvetõ intézményi és döntéshozatali rendszerrõl alig esett szó. A közvéleményt foglalkoztató belpolitikai küzdelmek – a „pártcsatározások”, ahogy némileg leegyszerû- sítve a magyarországi politikai kultúrában a parlamenti pártok domináns helyzetére és a fokozódó politikai polarizációra utalni szokás – a vezetõ értelmiségiek és szakértõk jelentõs részének figyelmét is lekötötték, aminek következtében a csatlakozás és az uniós tagság általában szûk, rövid távú issue-ként értelmezõdött. Meglepõen kevés tér nyílt az olyan nagy és komoly kérdések megvitatására a szélesebb nyilvánosság elõtt, mint hogy Magyarország miképpen képviselje nemzeti érdekeit a belépést megelõzõ tárgyalások során, majd friss tagállamként – sõt, azt a kérdést sem jártuk körül, hogy ezek a feltételezett közös preferenciák egyáltalán elméletileg és gyakorlatilag megragadhatóak-e –, vagy hogy milyen módon és milyen célokat követve vegyen részt az egységesülõ Európa továbbformálásában. Másrészt, szinte észrevétlenül, az uniós ügyek mégis befurakodtak a társadalom egy igen nagy szeletének életébe. Egyre többen tanulnak (itthon és külföldön) különbözõ felsõoktatási intézményekben az európai integráció történetérõl és mûködésérõl, az unióval és annak képviselõiveltisztségviselõivel pedig számosan kerültek mindennapi kapcsolatba: önkormányzati vagy civil szervezeti pályázatíróként, európai szintû partneri viszonyok alakítójaként, államigazgatási hivatalnokként, a legkülönELÕSZÓ identitását vizsgálják, illetve keresik a többszörös identitás és az egységesü- lõ Európa mindennapi megítélése közötti összefüggéseket. Koller Boglárka, miután körüljárja azt a kérdést, hogy „múltbéli gyökerek vagy konstruált szimbólumok” alakítják-e elsõsorban kollektív önazonosságunkat, pontosabban az emberek kulturális azonosulását vagy polgári kötõdését, az uniós polgárok új, összetett, nem hierarchikusan felépülõ identitáshálójának kialakulása mellett érvel. Örkény Antal és Székelyi Mária a régi és új tagállamokban tapasztalható hasonlóságok és különbségek összehasonlításakor úgy találta, hogy az új Európához való kötõdés mértéke – távolsága – az alapítók, a régebben csatlakozók és az EU–10-ek között közeledik egymáshoz, miközben Magyarországon az állampolgárok pártpreferenciái erõsen befolyá- solják az EU megítélését. Lengyel György és Göncz Borbála többek között azzal a nehéz problémával néz szembe, hogy mi volt elõbb: az európai identitás érzése, ami befolyásolja a csatlakozás feltételezett majd megtapasztalt elõnyeinek és hátrányainak percepcióját, illetve értelmezését, vagy pedig fordítva: az eltérõ személyes élmények nyomán differenciálódik az Európá- val való azonosulás jellege a magyar társadalomban. Vidra Zsuzsanna írása, az EU hazai sajtóinterpretációjának áttekintése pedig azért fontos, mert a média erõteljesen részt vesz az unió jellegzetes magyarországi értelmezési kereteinek és szociális reprezentációinak formálásában. Hagyományos politikatudományi területet ölel fel a második fejezet. Enyedi Zsolt az európai szinten létrejött pártrendszer hatását elemzi az európai perspektívával rendelkezõ, majd az Európai Unióba belépett közép- és kelet-európai országok pártstruktúrájára, feltárva a nyugati, „az európai ideológiai mintázatokhoz” közeledés és kapcsolódás igencsak eltérõ eseteit. A Magyarországon elsõ ízben azonnal a belépést követõen, 2004. jú- niusában megtartott európai parlamenti választásokat és a pártok kampá- nyát értékeli Bátory Ágnes és Husz Dóra, megállapítva, hogy az európai témák – a másodrendû választások elméletének megfelelõen – hiányoztak a politikai erõk által felvetett kérdések közül, ami egyébként szerintük a belpolitikai okokkal magyarázható sok proteszt szavazat miatt az ellenzéknek kedvezett. A következõ tanulmányban a Brüsszelben és Strasbourgban most már jó két éve tevékenykedõ magyar képviselõk szervezeti betagozó- dását vizsgálva Ilonszki Gabriella és Jáger Krisztina arra a következtetésre jut, hogy a „magyar delegáció” tagjai pozícióik súlyát és aktivitásukat tekintve felveszik a versenyt a többi tagállam képviselõivel. A harmadik fejezet a közép- és kelet-európai új uniós tagállamok gazdaságpolitikai mozgásterét járja körül. Ádám Zoltán az állam szerepének áltaELÕSZÓ 11 bözõbb érdek-képviseleti szervezetek képviselõjeként, bíróként, rendõri vezetõként, politikusként. Magyarország európaizálódása tehát – minden rosszkedvû kommentár, a másodosztályú tagságról szóló kifakadás ellenére – nagyon is elõre ha- ladt. Mindazonáltal a kezdeti lelkesedés lassú elvesztésével párhuzamosan kialakult az Európai Unióhoz fûzõdõ jellegzetes, magyaros pragmatikus gondolkodás – elsõsorban a pénzközpontúság –, ami megint csak a nagy el- vi problémák háttérbe szorulásával járt. Annak ellenére, hogy az elmúlt években sokszorosára bõvült a magyarul elérhetõ szakirodalom mennyisé- ge, mégpedig különbözõ mûfajokban: a visszaemlékezések, az interjúköte- tek és a cikkgyûjtemények mellett egyre nagyobb számban jelennek meg a szakpolitikai kérdésekre koncentráló, valamint a jogi és intézményi hátte- ret feltáró részletes munkák. Mindazonáltal hiányoznak még az európai po- litikai és gazdasági tér egészével – a napi sajtóban is olvasható, vagy éppen a kutatások szintjén „ragadt” európai „nagypolitikai”, valamint a policy kérdésekkel együtt, egymással összefüggésben – foglalkozó, már-már ho- lisztikus igényû mûvek, vagy például az európai alkotmányozás történetét leíró, az Európai Konvent tevékenységét akár személyes megfigyelésekkel fûszerezõ, alapos elemzések – amilyenekre a régi tagállamokban számos példa akad. * Akötetünkben tanulmánnyal jelentkezõ tapasztalt és fiatal magyar szerzõk – társadalomkutatók, uniós szakértõk és tisztviselõk – összeurópai megközelí- tésbõl elemzik az Európai Unió és a magyar társadalom viszonyát, a jelenleg 25 tagállamot magában foglaló politikai-gazdasági térség és a két éve az integrációhoz csatlakozott Magyarország kapcsolatrendszerét. A könyv túllép az itthon általános tankönyvi sémákon, amikor a megszokott történeti vagy közjogi leírásokat ismertnek feltételezve szociológiai, alkotmányjogi, politikatudományi és gazdaságpolitikai szempontból egyaránt érinti Magyarország illeszkedési és felzárkózási törekvéseit, a magyar állampolgárok identitását és politikai attitûdjeit, illetve az Európai Unió intézményrendszerét, döntéshozatali rendjét vagy éppen a földrész jövõjét érintõ, nagyon is aktuá- lis politikai vitakérdéseket. A kötet elsõ fejezetének szerzõi különbözõ szempontok alapján vizsgálják a magyar társadalom európai értékrendjét. Empirikus felmérések felhasználásával – így a könyv megjelenését finanszírozó projekt saját adatfelvételének feldolgozása révén – a társadalmi csoportok európai és magyar 10 ELÕSZÓ vábbi, bár korántsem eldöntöttnek tekinthetõ bõvítések nyomán végképp szerte fog foszlani. Márpedig az intézményes döntéshozatal esetleges lelassulását elkerülve „az Európai Unió gazdasági és integrációs lendületének visszaszerzése” kulcskérdés Magyarország számára is. Annak a Magyarországnak a számára, amelynek „bemenetele” az egységesülõ Európába – még patetikusabban fogalmazva: új honfoglalása – azzal a következménnyel járt, hogy uniós tagállamként most már az állandóan változó, mélyülõ és egyben tovább bõvülõ, történelmi európai vállalkozáson belül kell megtanulnia sikeresen politizálni. * Végül a kötet szerkesztõjeként külön köszönetet mondok Karácsony Gergelynek és Tóka Gábornak tanácsaikért és a kötet szerzõgárdájának összetoborzásához nyújtott segítségükért. Budapest, 2006. november 7. Hegedûs István ELÕSZÓ 13 lános újragondolására tesz kísérletet a posztszocialista hosszú átmenet kö- rülményei közepette, miközben attól tart, hogy „az EU csupán egy marad a félperiferikus helyzetû társadalmak számára jól ismert külsõ kényszerek sorában”. Hasonló kérdéssel foglalkozik Ágh Attila, aki a magyarországi és kö- zép-európai tapasztalatokat áttekintve a fejlesztõ állam modellje mellett száll síkra. Cséfalvay Zoltán azt veti fel tanulmányában, hogy az uniós csatlakozás gazdasági értelemben valóban segíti-e Magyarország felzárkózását, majd a sikeres és hatékony regionális politikai döntések elméleti lehetõségeit boncolgatja. Az euró bevezetésétõl az új tagállamok esetében egyértelmûen pozitív következményeket vár Bartha Attila,sõt, mindenekelõtt a magyarországi vitákra utalva kijelenti, hogy a felzárkózáshoz szükséges áldozatváltozásra való hivatkozás – riogatás – érvrendszerét éppen az uniós kohéziós alapokból érkezõ támogatások, valamint az államháztartás stabilizálásának pozitív gazdasági következményei „alapvetõen megkérdõjelezik”. A zárófejezetben a hányatott sorsú, két alapító tagállamban referendumon leszavazott – ugyanakkor 14 másik tagországban elfogadott – Európai Alkotmánynak az uniós alkotmányozási folyamatban elfoglalt helyét érté- keli elõször Bárd Petra. Ezután az Európai Unió intézményi döntéshozatali rendszerében, a többszintû kormányzás körülményei közepette átértelmezõdõ, új dilemmákat vizsgálnak a kötet további szerzõi. Dunay Pál, áttekintve a különbözõ bal- és jobboldali kormányok vitatható nemzetközi politikai lépéseit 1990 óta, a szuverenitás fogalmát is érintõ olyan alkalmazkodási kényszerekrõl is ír, mint hogy mennyire létezik még önálló magyar külpolitika. Mike Károly azt kutatja, hogy miképpen strukturálja a tagság a magyar államigazgatást, elkülönítve – a szerzõ szóhasználatában: törzsiesítve – annak az EU világával állandó kapcsolatba lépett felkészültebb részét. A kötet két utolsó tanulmánya tágabb értelemben veti fel azt a kérdést, hogy Magyarország mint új tagállam számára milyen gondokkal jár az unió kormányközi szintjén a nemzeti érdekek védelme és a szövetségkeresés szükségszerûsége. Györkös Péter felidézi az egy évtizednél hosszabb csatlakozási folyamat legfõbb állomásait és dilemmáit, majd elemzi az Európai Unió egészén belül a keleti big bang terjeszkedés helyét és szerepét – vitatva ugyanakkor a mai gyakori pesszimista értékítéletek igazságát –, valamint a régi és új tagállamok gondolkodásmódjának sajátosságait. Balázs Péter zárótanulmányában – miután áttekinti az integráció szabályaihoz és normáihoz történõ magyar alkalmazkodás és illeszkedés elsõ korszakát – az Európai Unió elõtt álló olyan újabb kihívásokra keres válaszokat, mint a közösségen belüli „homogenitás illúziója”.